Tegnap este vacsora után ismét rosszul lettem... Nagyon. 
Semmiből jövő szapora pulzus és most elég keményen tolta, ugyanis zsibbadt a két kezem, a szám, arcom. 
Rutinos pánikosként tudtam, hogy hiperventillálok, tele a vérem oxigénnel, ezért próbáltam a helyes légzést erőltetni több kevesebb sikerrel. 
Beültem egy kád vízbe, de nem lett jobb. Szóltam a férjemnek, hogy műsor van. Ő probált megnyugtatni, de tudja már, hogy erre nem hatnak a szép szavak és a lányregény. 
Kiöntöttem neki a lelkem, elmondtam egy hatalmas titkot, ami miatt kialakulhatott az egész. Nagyon megkönnyebbültem, zokogtam, sikoltoztam. (mázli, h a kicsik nem ébredtek fel) 
Utána még rosszabbul lettem, kimentem egy szál törülközőbe a hideg kertbe, ott csináltam a légzéstechnikát, hogy múljon a rosszullét és ne ájuljak el és/vagy kapjak sorozatos extraszisztolékat. Szerencsére egyik sem következett be, le tudtam nyugtatni magam annyira, hogy értelmesen tudtam beszélni és nem tekert a szívem 150nel. 
Teljes agy kisülés, üresség, de boldogság is volt bennem, mert úgy érzem nagyon megkönnyebbültem. 
Ma egész jó, néha visszanyal a pánik, de nem foglalkozok vele. 
Holnap megyek orvoshoz, meglátjuk mit mond.