Lássuk, honnan is jött az én csodás szorongásom...

Az első találkozásunk egy átivott, bagózott éjszaka után jött. Barátnőmnél borozgattunk kettecskén hajnalig, aztán összefutottam a szintén bulizó akkori pasimmal és haverommal, majd reggel lévén, elmentünk reggelizni. 
Beültünk egy helyre, őzgerincet kértem. Egyszer csak éreztem, hogy valami kurva nagy gáz van... Elkezdett kalimpálni a szívem, forgott a világ, nem kaptam levegőt. Szóltam, hogy gáz van, kivittek a levegőre, de ott már annyira rosszul voltam, hogy mentőért kiabáltam és, hogy meg fogok halni. Azóta ezt már többször éreztem, de akkor még nagyon új volt. 
A pasim nem akart mentőt hívni, én meg már az utolsó üzeneteimet diktáltam a családom számára. 
Mivel nem bírtam magammal, elrohantam a közeli sztk rendelőbe és ott félre lökve a sort, közöltem a recepcióssal, hogy azonnal orvost, mert itt halok meg. Halál (haha) nyugodtan elkérte a tb kártyámat és az első emeletre küldött. 
Ott ekg, erőltetett nyugtató kérdések, 160as pulzus. 

Az már jó volt, hogy orvosok vannak körülöttem, kicsit megnyugodtam, hogy csak tudnak velem valamit kezdeni, ha leáll a szívem. 
Kaptam bétablokkolót, magneb6ot és utamra bocsájtottak, hogy ez bizony pánikroham volt. 

Így utólag nem is csodálkozom, hogy az idegrendszerem akkor beadta a kulcsot, mivel eléggé két végén égettem a gyertyát. 

Suliba jártam, volt egy érdekes párkapcsolatom, vittem a háztartást és heti 1x minimum buliztunk, nem aldutam, stb. 

Na, akkor, onnantól megváltozott az életem. Sajnos. 

Addig leszartam, mit eszek, mennyit alszok, mit gondolnak rólam, hogy nézek ki. De aztán jött a félelem a következő rohamtól, nem mertem kimenni az utcára, nem jártam bulizni, nem ittam, nem cigiztem. Egy darabig. Aztán minden ment tovább. 
Igazából utána már nem emlékszem olyan nagy rohamra, illetve az az időszak is eléggé kiesett. 
Ami még eszembe jut, hogy volt, hogy utaztunk a szüleimmel és végig sírtam a 3 órás utat. 
Állandó társam lett a betaloc, nélküle sehova sem mentem. Jött a folyamatos szorongás. Aztán lezártam a párkapcsolatomat, belemenekültem egy másikba, mert anélkül nem tudtam volna kijönni a szarból. 
Az újból is kiléptem, aztán jött sok ilyen-olyan, majd a férjem. 
 

Szerintem a pasik külön posztot érdemelnek.